2017. május 12., péntek

55. Egy új időszámítás kezdete

Kissé furcsa ez a cím, de ha az egész blog létrejöttének okát nézem, akkor máris felsejlik az irány. Ismét. A második nekifutás.

Ahogyan itt elágazott a korábbi történet egy kicsit más irányba, az egyik szál tulajdonképpen elvarratlan maradt. Várható volt, hogy belátható időn belül nagyjából véget ér a lényegi rész és már csak apróbb, említésre nem nagyon okot adó kis szerelgetések lesznek a géppel. Lényegében lezárult ott egy projekt. De az elágazás másik vége még nyitott volt. Hát folytassuk onnan!

A bogaras-buggys történet előzményei már olvashatóak voltak korábban, ezért most onnan folytatom, hogy ismét donorkeresésben vagyok. Ahogy akkor is két évvel ezelőtt a helyzet nem volt egyszerű, most sem az. (Sőt, a Bogarak egyre fogynak. Míg akkoriban kb. 90 db eladó bogár volt a hahu-n addigra ez a szám mára kb. a felére csökkent. És ennek is a jelentős részét a 02-esek teszik ki, ami ugye nem pálya most nekem.) A specifikáció adott volt, nem változott. A kereséshez türelem kellett ismét csak, ha lehet még több. És gyorsaság meg szervezkedés.
Minthogy az említett autókereskedő portálon meghirdetett Bogarakról - a feliratkozás révén - tudomást szereztem azonnal, az ajánlatokat frissiben meg tudtam nézni. A számos ismert kritérium és szerzett tapasztalat alapján. Így amikor befutott ez a hirdetés egyből rámozdultam:

1969-esnek mondott 1300-as, vizsga nélkül de papírokkal, rossz kasznival de jó padlólemezzel. Ezt keresem elvileg. De a kocsi Budapest külsőn volt, én meg Pécsen. És innen már a 21. század ügyintézése kezdődött. Telefon Budapestre a fiamnak, ő kocsiba pattant, elment megnézi. Körbefotózta és küldte a képeket a kocsi mellől. Már a korábbi projekt során is tudta, de meg ki is okosítottam a telefonban, hogy mit kell feltétlenül megnéznie lefényképeznie rajta és továbbítania nekem végső döntésre. Tudta, hogy mi a lényeges ehhez a projekthez. A kapott képek és a helyszíni szakértés alapján is megfelelőnek tűnt a gép, ezért azonnal lefoglalózta, mert elfogadható áron kínálták és még alkudtunk is belőle. 
De elhozni nem tudta rögtön, némi benzinellátási gondok meg a közútképtelenség okán. Trélert kellett szervezni rá. Gazdaságosan de egyelőre bizonytalanra. Merthogy nem volt még az enyém és bizonytalan volt, hogy mikor kerül aláírásra az adásvételi szerződés. Bizonytalan volt, hogy mikor lesz fuvar arról a tájékról, mert így olcsóbb. Több telefon után végül megállapodtam egy autószállítóval aki visszfuvarban elhozná pár napon belül. Ha sikerül addig mindent elintézni. Hét eleje volt még és pénteken jönne az autó. De az adminisztratív része még vissza volt. Adásvételit beszereztem, kitöltöttem és gyorspostával fölküldtem Pestre. Persze, hogy csak harmadnap került az illetékes kezébe. Fiam gyors iramban ismét ki a helyszínre, pénz átad, papír aláír és máris van egy újabb Bogaram.. De még mindig csak ott, az ország másik felén. Trélerest hívom, hogy megvan tutira az autó, mehet érte. A tréleres meg rendszámot kérdez tőlem, amikor még szinte semmit nem tudok az autóról a színén kívül. De azért jellemző az autó, így megnyugszik, hogy nem téveszti el. Csak a pontos címet kérte már. Tréleres telefonon elirányítva a fölvétel helyére. Az előző tulaj időközben annyit azért dolgozott rajta, hogy a benzinellátást megmókolta, így föl tudott állni vele a platóra. Mindezen folyamatokat telefonos távirányítással olyan emberek intézték akiket nem is ismerek, mégis ment minden a maga útján.

Az érkezés perceiben

Hideg sötét este volt már mire megérkezett hozzám a szerzemény. A platóról már én álltam le vele, egyből be az udvarra. A sötét miatt csak másnap, világosban tudtuk megnézni részletesen, hogy mit is sikerült beszereznem. Nem volt egy szívderítő látvány első ránézésre meg másodikra sem. Amolyan jó magyar "szocibogár" kinézete volt. De nem is a szépségéért vettem meg. Ezen látszott, hogy a mekmesterek igencsak kitettek magukért a hozzá nem értésükkel, nemtörődömségükkel és kontárságukkal. Jó lesz az úgyis, ez csak egy Bogár ezen minden megoldás elfér. Még csak nem is a korábbi tulajokat hibáztatom mert nem mindig pénzfüggő egy-egy "iparos" munkájának minősége. Dolgoztak rajta "tuningmesterek" is mert az elmaradhatatlan Ikarus ajtónyitó gombból is van benne. Mindjárt kettő is. Funkció egyelőre ismeretlen, többet majd a boncolás után. A kocsi nehezebb jóval mint amikor a gyárból kijött, hiszen a kaszni hordoz jónéhány kiló gittet. Törve volt, mert hullámos néhol a lemez de ehhez miért kell például az esővíz elvezetőbe is fél centi gittet kenni, ez már örök rejtély marad.

Gitt minden mennyiségben, régen így javítottak törött autókat(!?)

Most egyelőre kint áll még fölbakolva, várja a sorát, a jobb időjárást, hogy a körülmények rendeződhessenek a leendő újjászületése és lakhelye környékén. A sorsa rosszabb nem lesz már, tehát elindult a mélypontról fölfelé, még ha türelmesen várakozik is közben.

Sárga itt is, sárga ott is.














2017. március 1., szerda

54. Szinkron és design


Kissé bővebben: a szinkron a meglévő de most beépítésre kerülő kilométeróra és a már beépített fordulatszámmérő között van. És éppen a dizájn alapján.
Bár a kilométeróra volt előbb (még sokáig a polcon) és csak utána, ahhoz igazítva került beszerzésre a fordulatszámmérő mára már teljes az összhang.
Tehát ez volt a megelőző állapot:

De a polcon egy ideje már ott várakozott az új/régi kilométeróra is. Ennek a története meg úgy indult, hogy szerettem volna a műszeregység amúgy gyengécske fényeit egy erősebb, kék színű - amúgy Volkswagen kompatibilis - világításra cserélni. De ezen felül tervem volt egy egyéni hátlap készítése is. A kék világítás meg a fehér hátlappal néz ki igazán jól. Piros mutatókkal. Nem kevésbé illeszkedik a kék-piros színösszeállítás a Becker hifi színeihez is.
Tehát először  beszereztem egy második műszert, mert éreztem, hogy nem lesz egy gyors menet az átszerelési projekt. A beszerzett műszeregységet szép finoman szétszereltem, kitisztítottam, beolajoztam ahol kellett. A számlapot mintaként véve (elsősorban az osztásokat, a kivágásokat, lámpahelyeket) nekiálltam megszerkeszteni egy új hátlapot. Ez lett belőle:

 Kipróbáltam a kék ledes világításnál hogy mutatnak a színek és megfelelőnek tartottam a beépítéshez. A két mutatót UV narancs festékkel festettem be, hogy még jobban világítsanak.
A műszert összeszerelve a dolgok mechanikai, grafikai részén már túl voltam. Következett a világítástechnika. Az eredeti izzók foglalatába kék ledet forrasztottam be. A szerkezetben eredetileg sem direkt világítás van, hanem egy fényes gyűrű van megvilágítva, ami aztán betükrözi a hátlap mögött elhelyezett fényt  a hátlap elé. A ledeket - mivel nem szórt, hanem irányított fényük van - be kellett forgatni a megfelelő pozícióba ahol a legfényesebb háttérfényt mutatja. 
A végeredmény itt látható:

 







2016. november 14., hétfő

53. A mélység technikája

Az előzőek logikus folytatásaként a feladat: mélyhangot varázsolni láthatatlanul a kocsiba. Noha a Bogár hangja önmagában is szép, előfordul, hogy zenét akarok benne hallgatni. Tehát a lehetőséget meg kell adni, hogy ezt megtehessem. Keresnem kell egy pár mélysugárzót. Balázs a Tesla korbeli dolgait ajánlotta, neki azok vannak bent több helyen és beváltak. Az áruk is igen kedvező és strapabíróak. Hozzá is jutottam használtan egy pár Tesla közép-mélysugárzóhoz. Referenciái és mérete alapján is jónak gondoltam a kocsiba ezért elkezdtem a helyet keresni nekik.
A mélyhang akkor jó ha kissé alulról jön, szerintem. Ezért túl sok lehetőség nincs azon a szűk kis helyen. A hátsó ülés alatti két zárólemezen akad annyi hely, hogy elférjenek. A jobb oldal neccesebb, mivel már ott az akkumulátor. Ennek megfelelően ez lesz a minta és a másik oldalra ezt tükrözzük. Az akksi miatt annyira középre kellett helyezni a hangszórót, amennyire csak a panel formája engedte. Mivel itt egy vékony farostlemez, egy ebbe vágott nagy luk illetve egy nehéz vasdarab együttállásáról van szó ezért a kigyengített részek megerősítése gyanánt egy 6 milliméteres rétegelt lemezt illesztettem a farostlemezre. Ebbe vágtam ki a nyílást, így egy relatíve erős tartóelemet kaptam. A régi, de csúnyán fölrakott kárpitot leszedtem és fekete műbőrrel újra bevontam a tartólemezeket. A hangszórót négy csavarral kívülről a lemezre erősítettem majd erre a négy csavarra ragasztottam rá a védőrácsot. Ez egy kötelező dolog ebben az esetben, hiszen nem az esztétika miatt, hanem a mechanikai védelem miatt került oda a védőelem. Pont a cipősarkak magasságában van és hát néha előfordulnak azért ott is utasok.
A meglévő vezetékezést sarukkal láttam el, majd a beszerelés után összeállt az egész. Most már valamivel erősebb basszus van az autóban ha éppen zenét kívánnék hallgatni.





2016. október 22., szombat

52. Mély tónusok

Semmi egyébről nem lesz szó most, mint a két mélysugárzóról.
A kocsiban már volt egy pár amikor hozzám került de ezzel több baj is volt. Egyrészt a hátsó ablakba volt téve, ami ugye további hátrányokkal jár: A fejembe kapom a basszust a szép eloszlás helyett, nagyon látszik az egész cucc, a nap hamar tönkreteszi és végül nem is tetszett ott és úgy.
Ennek megfelelően kiszereltem az ülés mögötti csomagtartó fedlapját és a benne levő két Kenwood hangszórót. Mivel a lap maga jó volt csak a napon kőkeménnyé merevedett műbőr borítást kellett lepattogtatni róla. Meg az alatta levő szivacsot. Kétségkívül jól meg volt iparolva, de azért csak eljutottam a pöre fáig. A két ovális lukat befedtem egy hasonló vastagságú rétegelt lemezzel és kapott egy szerény, világosszürke filcbevonatot. Így már nem forrósítja tovább a belteret és esztétikusabb is. 
A hangszórókat megvizsgálva hamar kiderült, hogy a nap azoknak sem tett jót. A gumiperemek hosszában végig voltak repedve és az egész gumi anyaga is meg volt keményedve, tehát ezek a kukába kerültek.













2016. október 15., szombat

51. Fordulaton tartva

A piros Bogárban már nagyon megszoktam, hogy látom a motor aktuális fordulatszámát. Itt ez a lehetőség nagyon hiányzott az első pillanattól fogva. Így már az elején eldöntöttem, hogy előbb utóbb kerül bele egy. Most jött össze a dolog, hogy sikerült egy megfelelő darabot beszerezni. 

A műszerkínálatot áttekintve kitűnt, hogy az amatőr kategóriában nagyjából egyféle műszer van, igaz számos formában. Ami azon túl van az már az elég drága kategória. Kiváltképp, ha a kocsi árához képest nézem. Nyilván a drága tuningbogarakba az való, abba én is azt tennék.

A beszerzett műszer

De itt más a helyzet... A fazonját a beépítendő kilométerórához igazítva választottam ki. Érdekes, hogy a fordulatszámmérőket ( az amatőr kategóriáról beszélünk) miért skálázzák 8000 percenkénti fordulatra. Ennyit egy átlag autó átlag motorja ritkán pörög. Viszont ami hasznos tartománya a műszernek, ott a mutató viszonylag keveset mozog. Ez egyfajta pontossághiány érzetet is ad. Ezért gondoltam egy olyan műszerre ami mondjuk ötezerig van skálázva és akkor ott jobban járna a mutató a vonalak között. Mindegy, ez van. Ez is mutatja, hogy éppen hol tartunk az ideális fordulathoz képest. Különösen az automata szivató lekapcsolódásáig szoktam nézni, hogy miként is csökken az alapjáratig a fordulatszám. 

A beépítésnél a kilométeróra melletti, jobb oldali panelt találtam alkalmasnak az elhelyezésre. A pirosban a bal oldalon volt, de azt nem láttam rendesen. Itt viszont pont a látószögembe kerül. Kivettem a rácsos panelt, hogy belevágjam a kívánt méretű lukat. Szerencsére a panel mögött a műszerfalban itt van egy négyzetes nyílás az egykori órák számára kihagyva, én ezt használtam ki.
Ez a piros Bogár fordulatszámmérője. Nem igazán jó helyen van az jól látszik. Jól működött, pontos volt de például stílusidegen is (japán technika)

Először kivágtam egy műanyag karikát és a műszer leendő helyére ragasztottam, hogy a vágáskor a rácsok ne kuszálódjanak szét. Ez a gyűrű egyébként mintegy összefogja a rácsokat, és ad egy keretet az egész műszernek. Tehát optikailag is szép, sőt talán kívánatos is ide. Arról nem is beszélve, hogy a műszerperem is egyenletesen tud felfeküdni egy homogén felületre.








Miután megvolt a kivágandó rész a fém lemezt vékony fúróval körben kilukasztgattam, így gyengítve a lemezt az adott helyeken. A furatok közötti helyeket immár csípőfogóval át tudtam vágni. A lemezdarab kiesése után a megmaradó éleket lecsiszoltam. Az előkészített felület megkapta ismét az eredeti selymes fekete színt. Természetesen a rácspanel mögötti hálót és műbőr panelt is kivágtam a szükséges helyen.









A kész panel visszahelyeztem a helyére és a fülek elfordításával rögzítettem. A fix panelba immár a beltér felől be lehetett a műszert csúsztatni a helyére. Olyan passzentosra készítettem a lukat, hogy külön rögzítésre nem is volt szükség. A készlethez adott rögzítőfület így eltettem, hátha máshol alkalmazni tudom. A mechanikai rész ezzel véget is ért, következhet a villanyászat.

Így jól látható a műszer a szemszögemből 

 
Éjszaka is

Ennek is a legizgalmasabb része, a vezeték behúzása. A motortérben levő gyújtótrafótól a csomagtartóban levő műszercsatlakozóig. Hosszú az út. A hátsó ülőlap kiszedésével kezdtem, majd folytatódott az háttámla előrehajtásával az oldalkárpit lebontása a bal oldalon. Ekkor lehet ugyanis hozzáférni ahhoz az üreghez, amiben a motortérbe vezető kábelköteg is át van vezetve a hátsó ülés alól a motortérbe. Szűk résbe vastag vezetékköteg feszesen beillesztve, a rés pedig purhabbal kitöltve. Itt kellett egy vezetéknyi rést találnom/készítenem. A motortérben is burkolat védi ezt a részt. A vastag kátránypapír lemezt ki kellett fejteni a helyéről, hogy a vezetékköteg bejöveteli helyét megleljem. Miután ez megvolt egy vékony de kevésbé hajlékony acélpálcával a motortér felől a vezetékköteget körülvevő purhabot kezdtem el "kifúrni", hogy az acélszál átjuthasson az utastérbe. Kis munkával ez is megvolt. Az acélszálra rárögzítettem a vezetékemet és szépen a helyére húztam. Ezzel a legkritikusabb rész meg is volt. A vezetéket immár a beltérben könnyebben tekertem bele a kis résekbe, majd a küszöb kárpitja alatt elvezetve az "A" oszlop mentén fölvittem a biztosítéktáblához, ahol már volt olyan luk amin át tudtam vezetni a csomagtartóba. Az átvezetéseknél minden esetben bandázsszalaggal burkoltam a vezetéket, ezáltal is egy plusz mechanikai védelmet adtam neki.



Erre a helyre kell befűzni a vezetéket


A hátulról jövő vezeték


A kárpit alatt a biztosítéktábla előtt átvezetve a csomagtartóba


A csomagtartóban már nem volt olyan nehéz a dolog a bekötésekkel. Vásároltam olyan sarut amin egy plusz fül is van, tehát a saru csatlakoztatásakor nem tűnik el az adott érintkező csuszka, hanem keletkezik egy újabb. Nagyon szellemes megoldás, így ilyen saru került a vezetékek végére. A bekötések után ellenőrzés és próba következett. Mindjárt látszott, hogy minden rendben sikerült, a műszer jó, mutatja a kívánt értéket. Mindössze egy kicsit lassúbb a mutató a megszokottnál/elvártnál.
Következhet a kilométeróra cseréje...

A speckó saru

Vezetékezés közben














2016. október 14., péntek

50. Kormányváltás

Persze nem abban az értelemben, ahogy elsőre értelmezzük. Természetesen a kormánykerék cseréjéről van szó. Sportos is volt a kocsiban levő kormány, meg jól is nézett ki, meg még kényelmes is volt de...
Nem igazán tudtam eldönteni a típusát/márkáját, műbizonylatnak pedig esélye sem volt ily módon. Természetesen nem magam miatt...
Aztán pont annyira volt kicsi, hogy éppen beletakart a kilométerórába, az én szemszögemből. Ez nem volt kényelmes. 
Aztán talán túl kicsi is volt a maga 32 centiméteres átmérőjével. A pofás gumikkal szerelt kerekek forgatása amúgy sem könnyű feladat.
Végül, a piros Bogárban fölszabadult a gyári cikkszámos sportkormány, így máris akadt alternatíva, amely az előbb felsorolt negatívumokat egyből orvosolja.

A csere nem volt egy nagy mutatvány, így hamar megvolt. Most már könnyebb tekerni, jobban látszik a műszer és legális is. Ezután elvittem egy futómű beállításra. A szakember régi motoros, így fejből tudta a kívánt értékeket, amit aztán szép finoman be is állított.
Ilyen volt és ...

 
Ilyen lett!

2016. október 2., vasárnap

49. Hifi

A hifi berendezés kérdése egy Bogárban erősen kérdőjeles. Mivel a Bogár hangja - az enyém mindenképpen, de szerintem a többié is - olyan szép/kellemes/különleges/sportos, hogy ezt elnyomni egy dübörgő zene zajával nem biztos, hogy megéri. Mindazonáltal ha már lehetőség adott, mert van rá hely kijelölve akkor miért ne tegyük bele. Legfeljebb csak ritká(bba)n kapcsoljuk be.
Nos én is így tettem. A sors úgy hozta, hogy hozzám került nemrég egy Becker autóhifi. A tulajdonosa is úgy kapta, hogy ez egy régi vacak és nem tud vele mit kezdeni, meg a GPS-re sincs szüksége tulajdonképpen. Így aztán nálam maradt és eltettem, hogy hátha valamikor jó lesz még valahova. 
Egyszer Balázs barátommal rendezgettük a kincseket és fölbukkant ez is. Nagyot nézett, hogy én csak úgy tárolgatok ilyen érdekes dolgokat. Ugyanis, mint kiderült ez egy Becker Traffic Pro navigációval ellátott cd lejátszós rádió. Amit amúgy annak idején a Porschék és Mercedesek műszerfalába építettek. Amikor még önálló GPS berendezésekről, meg színes LCD kijelzőkről szó sem volt. Ez a navigációs rendszer már elérhető volt a luxuskocsi tulajdonosok számára. És mint kiderült nekem egy originál gyári szet van meg belőle, minden tartozékkal együtt, vagyis NOS (New Old Stock). Mindjárt óvatosabban bántam vele.
Mostanra érett meg a helyzet, hogy beépítsem a méltó helyre a Bogárba. Néhány évtized késéssel de autóba került a cucc. A navigációt természetesen nem kötöttem be, mert nincs rá szükségem (ezt a kijelzőn is le lehet olvasni hibaüzenetként). De a többi része tökéletesen működik és igen nagy örömömet lelem benne. Ugyanis pont azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket én egy autóba szerelt hifin értékelni tudok és fontosnak tartok, akár funkció, akár tudás, akár dizájn szempontból.
Vagyis amire én használom azt tudja (valójában egy kicsit többet de azt a részt nem használom, ilyen például a közlekedési hírek váratlan bejelentkezése. Ezt nagyon utálom, tehát le van tiltva). Nincs rajta mindenféle valós vagy kamu különleges effektus, hókuszpókuszok, színes villogó kijelző, millió apró gombocska, sok króm.
Van viszont rajta néhány nagyméretű, egymástól jól elkülönülő, jól feliratozott kezelőgomb. Ez nagyon fontos. Mindig is utáltam amikor menet közben egy fél centinél is kisebb gombot kell keresgélnem egy hangerő állításhoz vagy csatornaváltáshoz a gomberdő rengetegében. Több gomb nem is kell. 
Van rajta egy nagy kijelző csak a lényeges információkkal. Semmi sallang, semmi csicsa. Csak a funkció. Ez talán a korabeli LCD kijelzők óriási előnye: nincs túlbonyolítva, elaprózva. Nem villog, nem mozog. Amint a világítást bekapcsolom, a kijelző inverzre vált, hogy ne vakítson, ne vonzza a szemet a kijelző fénye.
A gombok ki vannak világítva pirossal - VW jellemző. Kikapcsolás után egy ideig a bekapcsológomb erősebben világít, késöbb csak dereng a piros. Majd utána egy középső piros csík kezd el villogni. Ezzel megtakarítottam a "kocsit valami rendszer figyeli" ledet, amit mostanában az ajtóra, vagy a tükör fölé szoktak elhelyezni.
A kijelző kék színű, ami megint csak VW jellemző. Kellemes fénye van, jól látható és nem az az élénk led kék amivel manapság az elektronikus dolgokat - szemet odarántóan - felcsicsázzák.
Lebillenthető az előlapja.
Fekete színe van ami szintén az adott korszakot hozza vissza. Az sem utolsó szempont, hogy a kocsi fekete műszerfalához is illeszkedik.
Talán még meg lehet említeni azt a szempontot is, hogy egy márkás cucc van az autómban, nem valami gagyi rövidtávú tetszetősnek tűnő ipari hulladék. Ma már egyre inkább a minőség számít az olcsóság ellenében nálam.
És végül következzenek a képe:


A készülék dobozának teteje

Maga a doboz
 
A sok réteg a tartalmat hivatott jól körbefogni, nem takaréskoskodtak vele, viszont mind papír

A navigáció antennája

A mindenféle kezelési könyv, segédanyag, garanciapapír, ismertető, stb.

A tartozék cd-k

A kiszerelőkulcsok

Bekapcsolva

Kikapcsolva
 
CD lejátszás

Rádióhallgatás